A Biatorbágyon élő Cserni Ferenc hatvan éves és jelenleg munkanélküli. Mint mondja, sosem volt "vándormadár". Kőművesként végzett, sokféle ipari gép kezelését kitanulta, és mindig ezen a területen dolgozott. Másfél évvel ezelőtt azonban "elbolondították" akkori munkahelyéről, egy lemezmegmunkáló kft-től. Új főnöke "nyugdíjas" gondnoki állást ígért neki, amit aztán rövid időn belül megszüntetett, mondván, jobban jár, ha céggel végezteti a feladatokat.

Cserni Ferenc azóta munkahelyet keres, elsősorban Százhalombattán, mivel már a nyolcvanas évek óta itt szeretne élni. Akkor ismerkedett meg a várossal az érdi Skála alkalmazottjaként, amikor az áruház műszaki telephelyet létesített itt. Öt és fél éve lakást is vásárolt itt, de mivel egyedül nem tudná fenntartani, kénytelen volt albérletbe adni.

Miután a nem túl jó emlékű bérlők kiköltöztek, belefogott a felújításba, emellett állás után is szaladgál, így az utóbbi időben gyakrabban jött a városba. Közben pedig azt tapasztalta, hogy a gyönyörűen rendben tartott épületekkel, parkokkal, közterületekkel szöges ellentétben a bekötőutak bizony olyanok, mintha nem lenne gazdájuk. Akkora gaz nő mellettük, hogy ha valaki balesetet szenvedne és beleesne, észre se lehetne venni.

"Gyerekkoromban azt láttam, hogy a parasztgazdák a földjük melletti árokban is lekaszálták a füvet, de volt útkaparó is. Elvezette az esővizet, levágta a füvet, mikor, mit kellett. Ma meg, amikor minden gépesített, rossz ránézni az útjainkra" – mondja.

Úgy gondolta, fel kellene hívni a figyelmet erre a visszásságra, ezért először is az önkormányzathoz fordult tanácsért. Ott elmondták neki, hogy a bekötőutak állapotáért a város nem sokat tehet, mivel azokat a közútkezelő tartja fenn, de javasolták, keresse meg Tápai Mónikát, a Hulladékkommandó vezetőjét, mivel ő már több civil akciót is szervezett a közutak szemétmentesítése végett.

Mónika ezúttal sem maradt rest, felhívta a közútkezelőt, ahol azt mondták, nincs pénzügyi keretük a kaszálásra, de engedélyezik, hogy azt más végezze el, sőt, egy járművezetőket figyelmeztető táblaállványt is rendelkezésre bocsátottak az önkéntes kaszáló biztonsága érdekében.

A damilt és a benzint a Hulladékkommandó biztosította, öt literre volt szükség a Csenterics út mindkét oldalának rendbetételéhez.

A padka gépi kaszálása az út mindkét oldalán majdnem egy egész munkahetet tartott. Közben az önkéntes kaszáló hideget is meleget is kapott az autósoktól. Akadt, aki sanda anyagi szándékot sejtett akciója mögött, de olyan is, aki azt mondta: legalább végre megcsinálja valaki! Cserni Ferenc szívesen lekaszálná a padkát a másik bekötőúton is. Ideje, sajnos van, a Biatorbágyról való napi ingázást azonban nem engedheti meg magának.

Nyilván tudja, a fű kinő utána, de bízik benne, hogy sikerült felhívnia a figyelmet a "senki földjére", a mindenki dolgára, meg talán a két dolgos kezére is, amit egy ideje hiába nyújtogat a munkaadók felé.